zolyx31

Itt hagytál, mint levél az ágat, 
Erdőt a vándormadarak, 
Elvitted mosolyod sugarát
És szívem árva, bús maradt. 
Sóhajtok érted s úgy siratlak, 
Hogy a szívem majd megreped, 
Ezentúl én már mint az ősz, csak
Szomorú, gyászos férfi leszek!