Természetbolond egy fotelból

Az idő:  lemarja friss hamvadat, ifjúság, s  ráncokat vés a szépség homlokára, habzsolja létünk kincsét,  legjavát , s nincs  mire le nem csapna kaszája, de bárhogy is dúl vérengző keze, dalomban te mindig dacolsz vele.
(William Shakespeare)