Ez egy betétdalnak készült egy színházi előadáshoz, ahol Ámor énekelte volna. Első munkaverzió, amiből aztán nem lett semmi:)
egész életében ugyanazt
a pár dolgot, hol ezt, hol azt
érzi az ember felváltva,
végtelenítve. ó, soha
semmi más, semmi baj,
de egyszer mégis belehal
ne repülj, madaram,
nem látod, hova érkezel,
az ember, a vadász
önkéntes prédája leszel.
sajnálom, kicsikém,
kegyetlen az élet nélkülem,
de elfáradtam, hidd el,
nekem is rossz, hidd el,
hidd el, így, hogy nincsen szerelem.
a leghelyesebb az arckifejezésed a végén :D
czyi 1 year ago 7
Kedves dal... azért néha-néha újat is érzünk, én így élem meg. :-)
blerocs 2 years ago 9