1977 Levél Nővéremnek
szöveg: Bereményi Géza
Tanulmányi kirándulás
A legjobb kirándulásunk
kilencszázhatvankettő elején volt.
Ott fent a Lajos forrásnál
az osztály jót nevetett.
Nem voltunk még koedukáltak,
az osztály fiúkból állt.
Az ösvényen fénylő napfoltok közt
én s a többiek.
Csányi osztályfőnök úrral.
Csőke igazgató úrral.
Vértes földrajztanárnővel,
aki ott ment nejlonblúzban.
"Figyeljétek összetettségét!"
- szólt a tanárnő,
s felemelt egy csillogóhátú,
szép bogarat.
Juharfát és magas tölgyfákat
figyeltünk meg.
Megkülönböztettünk bibét és porzót
utunk során.
Vértes földrajztanárnővel.
A barna trottőrcipőssel.
A kékszínű melltartóssal.
Nikotintól sárga ujjal.
Egy tisztáson a pihenőnél
a Vértes tanárnő
lefeküdt és szemét lehunyta
sok porzó között.
A pázsit tele virággal,
kékkel, pirossal, sárgával,
sok-sok földrajztanárnővel,
csupa lehunyt szeműekkel.
A szám tele dióízzel,
hűvös Lajosforrás-vízzel,
álmos földrajztanárnőkkel.
Csupa lehunyt szeműekkel.
Link to this comment:
All Comments (0)