Vencsellei montázsra épülő művészetének éppen ez az értéke: az emberi képzelet mélyebben fekvő tartományában végbemenő folyamatokat tükrözi. Olyan izgalmakat ébreszt, amelyeket a téma ősi tartalma / táj, falu, föld, ember/ és a forma új alkalmazása teremt. A régi világ emlékeit általában a szociofotó, a riport- vagy dokumentum fotó eszközeinek alkalmazásával mutatja fel a fotóművészet. Vencselleinél mindez jelen van, hiszen mesterien érti ezeknek a fotóágazatoknak a stílusát is. Ám ő többet akar ennél. Montírozási technikája roppant változatos és asszociatív. Egyrészt követi a hétköznapi ember látásmódját, arra támaszkodik és a természetben valóban létező, ott látott elemeket, összefüggéseket ragadja ki. Ugyanakkor azonban ezeket váratlan, meglepő társításokkal egy szellemi és érzelmi mobilitás lendületével bővíti, tágítja. ..."
FEKETE-FEHÉR
Vencsellei István szonettje
A szétszikkadt föld szálas esőt áhít,
A lefosztott fák tavaszi virágot.
A vén kerékből öröklét sugárzik,
vénember arcán felsírnak a ráncok.
Ahonnan jöttünk öregek a házak,
a nedves falon kereszt vén fotókkal,
de szárnya nő a vándorló madárnak,
s fátylat sző a Nap elé a sóhaj.
Mi emlékezni tartozunk örökre,
apánk, anyánk zuhant a vén rögökbe,
a kerék bennünk örökké forog, - -
Az időt mented fekete-fehérbe:
áldott a fiú szent emlékezése,
és áldottak az öregasszonyok. Bényei József
xDDDDDD
assadaking 1 year ago