Az elsö fényben eltünt álom, néha szép, de semmi más.
De mégis az, mi rád marad, mit te is itt hagynál.
Az elsö érzés mindig mámor, gyönyörü, de látomás.
De mégis az, mi rád marad, mit te is itt hagynál.
Nézd a felhöt, a fehér felhöt, az nem átkokat szór.
A tüzben égö vágy sem élö, csak a magány hangja szól.
Refr.:
Széttört szíved szórd a mának, szerelmed az éjszakának.
Így lehetsz itt újra otthon majd.
Széttört szíved néha fárad, de úton vagy hát nyisd ki szárnyad.
Így lehetsz itt újra otthon majd.
Az elsö dal, mit folyton játszol, néha csend, de zajba zár.
De mégis az, mi rád marad, mit te is itt hagynál.
Az elsö kép, min te is látszol, néha fény egy délibáb.
De mégis az mi rád marad, mit te is itt hagynál.
Nézd a felhöt, a fehér felhöt, az nem átkokat szór.
A tüzben égö vágy sem élö, csak a magány hangja szól.
Refr.:
Széttört szíved szórd a mának, szerelmed az éjszakának.
Így lehetsz itt újra otthon majd.
Széttört szíved néha fárad, de úton vagy hát nyisd ki szárnyad.
Így lehetsz itt újra otthon majd.
Ez is nagyon szuper.
sutakmaria 6 days ago
tetszik mind
sandor755 2 months ago
Imáádom
tatoonicky 2 years ago 2