Ünnepi megemlékezés (1/2)

Márai Sándor: Mennybõl az angyal (részlet) És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendû népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.” Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik - Õk, akik örökségbe kapták -: Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égbõl, Mindig új élet lesz a vérbõl. Találkoztak õk már néhányszor - a gyermek, a szamár, a pásztor - Az álomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is õk vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik - mennybõl az angyal. Felkészítõ: Karikóné Puskás Gabriella

Category:

Education

Tags:

• ünnep
• 1956