Kántor István -Monty Cantsin
Halál a síneken
Fáradt karokkal és kesergőn
Hideg síneket szorítok
S várom alkonyban a halált
Bábel alatt rőt, őszi erdőn.
Nem ölelek többé, elég volt.
Nem ölelt vissza, eldobott
Az Élet: én szerelmesem
S dért sírt reám mindig az égbolt.
Élet, Élet: utcák leánya,
Elfonnyadt árván a karom,
Vége. Síneket ölelek
S jön a halálgép muzsikálva.
Már szállnak rám a tüzes pernyék,
Dübörög Bábel szekere
S ifjultan reszket a karom:
Már ölelnék, újra ölelnék.
Élet, Élet. S jön rám-zúdultan
Magtalan álmok bús raja,
Jönnek a nagy vágy-keselyük,
Jön, jön fekete szárnyú multam.
S megölellek még egyszer, Élet,
Utolsót lendül a karom
S úgy fonódik be görcsösen
Küllőibe a szent keréknek.
http://mek.oszk.hu/05500/05552/html/av0033.html
http://www.discogs.com/Istvan-Kantor-Heap-Of-Ruins/release/693365
Link to this comment:
All Comments (0)