KARINTHY FRIGYES - ÉN ÉS ÉNKE

Én magamat nem ismerem: ez a szó, hogy Én, ködös, rejtelmes, tragikus,
homályt jelent, felvillanó tüzekkel, tompa fájdalom vagy diadalmas
öröm. Mások Énje világosan, éles körvonalakban áll előttem vagy
mögöttem, megnagyítva vagy megkicsinyítve az én Énem lencséjén
keresztül, de a lencse maga üveg, láthatatlan, önmaga eltűnik,
mikor láthatóvá tesz másokat.

Magamat sokszor kerestem, s magammal sokszor tusakodtam a sötétségen
keresztül, de csak kifejezhetetlen, szorongó indulatok, éles fájdalom,
nyugtalan gyönyör válaszolt, mikor kérdeztem.

Magamat nem ismerem. De ismerek valakit, aki bennem lakik, akivel
én sohase beszélgettem, aki gyakran megszólal, hetykén és hangosan,
nem törődve azzal, hogy én sohasem válaszoltam neki, hogy szégyellem,
és zavarban vagyok miatta, mint valami neveletlen kölyök miatt
társaságban az illedelmes szülő.

Most, hogy beszélek róla, csodálkozva veszem észre, hogy még nevet
sem adtam neki, annyira haragszom rá, annyira igyekeztem mindig, hogy
elhitessem magammal, hogy ő nincs.

Pedig ő van. Minek nevezzem? Énnek csak nem, hiszen ő nem én vagyok,
ő egészen kicsike. Ő az Énke, de nem szeretném, ha velem azonosítanák.

Category:

Education

Tags:

• KARINTHY
• FRIGYES
• ÉN
• ÉS
• ÉNKE