"Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyelem s egy
délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a
szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt
s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot.
A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz
elkészültével a vállamra ütött. „Mit csinál: hisz maga festőnek
született." Meglepődve álltunk, egymásra néztünk s csak ekkor
tudtam és eszméltem, amikor magam is az eredményt láttam,
hogy valami különös eset történt, amely kifejezhetetlen boldog érzésben nyilvánult meg. A rajzot oldalzsebbe tettem s e
perctől fogva a világ legboldogabb embere lettem.
Principálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot
elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm,
egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg
balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben
fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb
napút festője, nagyobb Raffaelnél.
A legnagyobb szó után a következő szót nem értettem meg,
kértem az ismétlését, de ez nem ismétlődött meg.
A kinyilatkoztatás az egy szón kívül értelmes magyar nyelven
szólott; rendkívül komoly hangsúlyozással, mely arról győzött
meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy
akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő
hatalommal, azzal a pozitívummal, amit mi sorsnak, láthatatlan
mesternek, talán Istennek nevezünk, avagy a természet
erejének véljük, ami egyremegy, mert tisztában voltam azzal,
hogy elképzelhetetlen és kifejezhetetlen felelősség hárul reám,
amikor egy olyan helyre jelölt ki a sors, amelyre én magamat
késznek, gyakorlottnak nem találtam."
Szalmahullajtó Zsuzsikának szeretettel.
Bjds Csllgm!
Szvmhz szl ez a kp lmzsd! Ngyn kdvs vgy szrtlk!Nagyon ügyes vagy ezt mindig is tudtam és tudom!
versben válaszolok tenéked
a Te Szlmhlljtd
szalmahullajto 2 months ago