Martiny sextett - Avalon

Hungarian Jazz 15 - Martiny sextett - Avalon

Több mint 2 évtizede, hogy nincs köztünk Martiny Lajos (1912-1985), a magyar szórakoztatózene egyik legnagyobb alakja. Tisztesnek mondható kort, 73 évet élt meg, ebből majd ötvenhét évet választott hivatásként örök szerelmének, a zenének szentelt aktív muzsikusként, alkotóművészként. Igazi all around muzsikus volt: zongorista, zeneszerző, hangszerelő, karmester. Ezen kívül a tánczenétől a jazzig, sőt azon túl a szimfonikus zenéig minden szórakoztatózenei stílusban otthonosan mozgott. Hiába tekintélyes azonban az életműve, ha az a mai kor embere számára ismeretlen, vagy csak nehezen hozzáférhető; ha
felvételeit, műveit a hazai rádióállomások alig-alig játsszák. Jellemző módon Martiny egyik legjobb korszakából, az 1939-43 között készült Radiola-felvételeiből a német Black Jack kiadó 1986 végén, a halála után jelentetett meg egy nagylemezt.
Martiny elsősorban a klasszikusokat szerette, azok közül is a sok vonóst foglalkoztató darabokat. Emellett rendszeresen foglalkozott a napi slágerekkel, a könnyűzenének nevezett
hatalmas terület meglehetősen széles spektrumával. Feltehetően már ezekben az években, 16-17

évesen ismerte és talán játszotta is pl. az Alexander's Ragtime Band-et, amelynek számtalan változata forgott a gramofonlemez-játszók korongján.
A szórakozóhelyeken már 1920-tól erőteljesen hódított a jazzband. Elődeik, a magyar ragtime-zongoristák többek között Székely Aladár és Rozsnyai Sándor, aki később az Arizona
mulató tulajdonosa lett már korábban letették névjegyüket a magyar könnyűzene asztalára. Az ún. ragtime-kompozíciók közül ugyan nagyon sok közönséges napi sláger található, de
Hetényi-Heidlberg Albert Lilly Rag-je, Székely Aladár Pension Rag-je és Skeeper Rag-je nemzetközi viszonylatban is állja az összehasonlítást. Ezek a darabok sok kottakiadást értek meg, és előkészítették a talajt a jazzband-ek részére. 1928-ra, amikor Martiny Lajos már rendszeresen nyilvánosan játszott, elismert és bevett - bár sokszor támadott - könnyűzenei forma lett a szórakozóhelyeken a jazzband. Amerikai kottákból, többnyire eredeti

hangszerelésekből játszották el jól-rosszul a gramofonlemezekről és a rádióadókból szinte megállíthatatlanul hömpölygő jazzt. Természetesen elsősorban a jazz könnyebb, a nagyközönség számára érthető formájáról volt szó. Hozzá kell azonban tenni, hogy a műfaj szülőhazájában, az Egyesült Államokban sem volt még ekkor pódiumművészet a jazz. Szállodák előcsarnokában és
éttermeiben, kávéházakban, tánctermekben és nem utolsósorban a nagy rádióállomások stúdióiban naponta szólt a jazz. Ismerték már Louis Armstrong, Duke Ellington, Fletcher
Henderson és mások nevét. Ők zseniális, és egyúttal szerencsés zenészek voltak. Naponta játszott talpalávaló zenéjüket a megfelelő menedzselésnek köszönhetően mind többen ismerték meg a világon. Zenéjük, mint tánczene, használati zene volt. Eredetiben talán több szólóval és hosszabban játszották a darabokat. A nagyközönség általában három perc terjedelmű darabokat hallhatott a gramofonlemez átlagos lejátszási idejéből adódóan. Aki lemezre akart erülni, annak ebben a lehetőségben kellett gondolkodnia. A közönség sűrített produktumokat
kapott, és itt kaptak mind nagyobb lehetőséget a hangszerelők.

Category:

Entertainment

Tags:

• Martiny
• combo
• oldies
• régi
• Hungary
• jazz
• early
• male
• piano
• hungarian
• 1930's

[AlterEgo1980alias]

Köszi az írásokat is. ;)

[drdoqi]

@AlterEgo1980alias

örülök, ha tetszett

[drdoqi]

ez remélem azt jelenti, hogy tetszik... :-))

[Jersbek]

Hello



[greenapple963]

Wow! :)

[setetlajos]

Észbontó!