Székács Zoltán (1921-1983) festmények I.

Székács Zoltán festőművész Miskolcon született 1921-ben
A miskolci Lévay József Református Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait.
1940-tôl 1945-ig a Képzômûvészeti Fôiskolán Szônyi István növendéke volt. Az utolsó évben Varga Nándor Lajos tanársegédje a grafikai tanszéken. 1942-tôl kezdve a budapesti és vidéki kiállítások rendszeres résztvevôje. Tanulmányútjai : 1962 Olaszország, 1963 Lengyelország, 1964 Csehszlovákia, 1965 Németország.
Önálló kiállításai : 1961 Budapest (Csepel)
1965 Budapest (Fényes Adolf Terem) 1965 Hamburg (Grafikai kiállítás)
Tíz évig a Vörösberényi-mûvészcsoport tagjaként a Balaton mellett dolgozik, majd rendszeres látogatója mind a nagymarosi, mind a kecskeméti mûvésztelepnek. Témáit, így a Balaton, a Dunakanyar és az Alföld formavilágából meríti. Munkásságáról Fényes Adolf termi kiállítása után dr. Domonkos Imre a következôket írja „Székács Zoltán mindenkor a valóság talaján áll, abból meríti megjelenítô erejét, de azt mûvészi bôvérûséggel jeleníti meg. Külföldi tanulmányútjai nyomán egy-egy táj, város, vagy utcarészlet hangulatát a jellemzés érdekében úgy motiválja, hogy annak lelkét a legszuggesztívebb erôvel tolmácsolhassa. Határozott, erôteljes, az élet külsô és belsô hatását érzékeny szemmel és lélekkel befogadó és kifejezni tudó érett mûvész. Mûvein lemérhetjük nemes hagyományokból eredô festészetünk megújulásának, a korszerû törekvések kifejlôdésének egyik egészséges útját.
A mûvész 1945 óta Budapesten élt és alkotott 1983-ban bekövetkezett haláláig.

Zoltán Székács, Sr.
Painter
(1921l983)

Born in Hejőcsaba, Hungary, Zoltán Székács attended the grammar school of the reformed Church at Miskolc.
While from 1940 to 1945 he was a pupil of István Szőnyis, a master whose name is a guarantee of both technical and progressive artistic perfection, in his last year he worked as Nándor Lajos Vargas assistant at the graphics department of the College of Fine Arts in Budapest. He regularly exhibited both in and out of the capital from 1942, and he was still at college when he exhibited his pictures made at Nagybánya and Felsőbalog at various exhibitions in Budapest and Rimaszombat (Rimavská Sobota).

Having worked at Lake Balaton as a member of the Vörösberényi artists group between 1955 and 1960, he became fascinated by the Danube bend from 1960 where he painted landscapes at the Nagymaros artists colony. Especially attracted by backwater stretches of the Tisza river near Mártély, which can still be admired in many of his inspired oil paintings and aquarelles, his interest shifted towards the Great Hungarian Plain around 1968, from which year until his death he regularly worked at the Kecskemét artists colony.

His genuinely truthful rendering of colour, delicate emphasis on lines stressing the typical, and careful balancing of the volume and proportions of his motives all contribute to his lucid and representation and sensual depiction of the landscape. Right from the onset, however, that endeavour was coupled with a pictorial vehemence and an eruptive creative ambition that was manifest in the full emotional richness of his work. Székács, who usually made on-the-site studies, also loved to vary his techniques, and was equally at home with aquarelle, gouache, pastel and oil.

This is what he says in the catalogue of his last exhibition in 1982: Nature Im not willing to part with; the philosophy behind by painting is that my vision transforms it. I want to express that which is beautiful, which true, is human.

Study trips: Italy 1962, Poland 1963, Czechoslovakia 1964, Germany 1965.

Individual exhibitions: Budapest 1961, Budapest 1965, Hamburg 1965, Nagykanizsa 1971, Zalaegerszeg 1975, Miskolc 1979, Salgótarján 1982.

Category:

People & Blogs

Tags:

• Festészet
• kortárs magyar festők
• Székács
• Székács Zoltán