Kádár János ellátogat a Magyar Írók Szövetségének esedékes ülésére, ahol is felszínre kerül a népi-urbánus ellentét, az MSZMP KB 1958. évi állásfoglalása a népi írókról (a Kovács-elvtársi vágyak, persze csak burkoltan) - Örkény István egy hóemberről beszél, Garai Gábor elszabadul, a történet végén pedig egy galamb borzolja a kedélyeket (no meg Aczél elvtárs haját)...
Csaplár Vilmos regénye alighanem az egyik leggúnyosabb szatíra, amelyet a róla elnevezett államszocialista rendszer irányítójáról, az akkori állampárt (mert ilyen is volt) "első titkáráról", azaz vezetőjéről, Kádár Jánosról írtak.
Csaplár könyve egymáshoz kis mértékben kapcsolódó, önálló történetként is kitűnően funkcionáló részekből áll, amelyben leleplez és vádol, de leginkább brutálisan nagy röhögéseket vált ki olvasójából.
Ezúttal az "Igazságos Kádár János" hangoskönyv-változatával állunk szemben, amely Blaskó Péter színművész tehetségét is dícséri (még soha nem hallottam senkit ennyire jól utánozni a vezért)...
Részletek at http://www.dailyretrospective.blogspot.com/
Folytatása következik...
Link to this comment:
All Comments (0)