Album: Rosenkreutz kémiai menyegzője
Év: kétezer-négy.
És lepihent a fájdalom a lábunknál
Talpunk nyelvvel becézve most.
Megmondott volt ez régen
Hogy mi uraljuk majd a fájást.
Szánkon a mosoly épít falat
A szív és a szem közé
Hogy ne láthassuk mától azt,
Ami ellenünk termett
Végül úgysem áll mellénk a küzdés
Akárhogy csattan az akaraton a korbács
Megzavarjuk a felszínét
De a mélyben csak áll majd, hideg tömegével.
És csak préseli iszappá a tudat sarát
Ott kutassunk csak a nyomás sötétjében
Nézd az időt odakint!
Nézd az időt!
Danke
Milyen igaz.
djletty 4 months ago in playlist YouTube Mix for Isten Háta Mögött