Utolsó naplemente - Szabó László Dénes emlékére

Utolsó naplemente

Haldokló ősz. Merengő fények árnya
Félénken átosonva, tétovázva
Meglebbenti a rozsdálló avart.
Korhadó, göcsörtös ágak harmatát
Vöröslő lángok fénye derengi át,
Vöröslő ősz, mely mindent eltakart.

A bokrok közt szellő fodroz remegve,
Fáradt köddel besompolyog az este,
S indulnak fent az égi vándorok.
Felszikráznak a távolban a fények,
Halkan súgva egy halk mesét mesélnek,
Egy halk mesét arról, hogy meghalok.

(Eljön majd az utolsó naplemente,
Szomorkásan akkor majd búcsút intve
Hosszú, magányos útra indulok.
Kedves, hívó szót akkor ők sugallnak,
Szerető fénnyel lágyan betakarnak,
És befogadnak majd a csillagok.)

Vers: Szabó László Dénes
Videó: spade
Zene: Phutureprimitive - Disappear

Category:

Nonprofits & Activism

Tags:

• utolsó
• naplemente
• szabó
• lászló
• dénes
• emlékére
• spade
• vers