Az euritmia (görögül: jó, szép, harmonikus ritmus) előadóművészeti ág, amit a táncterápiában és az oktatásban is felhasználnak, különösen a Waldorf-iskolákban. Bevezetése Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítójának nevéhez fűződik, aki már 1908-ban indítványozta egyfajta mozgásművészet gyakorlását.
„Az euritmia lélekkel teli testi kifejezésformát öltő belső mozdulat."
Az euritmiában minden hangzónak van egy testtel kifejezhető alapmozdulata, mely nem önkényesen jött létre, hanem attól függően, hogy abban a hangzóban milyen képi tartalom sűrűsödött össze korábban, valamint milyenek a hang képzésének karakterjegyei. A magánhangzók inkább a beszéd lelki tartalmát közvetítik, a mássalhangzók inkább a lélek külvilágra való reagálását tükrözik
Élettani hatása:
javítja az izomtónus-szabályozást;
élénkíti az anyagcsere-folyamatokat (az anyagcsererendszerben van a legnagyobb szerepe a ritmusoknak).
A beszédhez, olvasás-előkészítéshez kapcsolódó készségek:
kialakítja, fejleszti az utánzókészséget;
segíti a testséma kialakulását,
fejleszti a térbeli tájékozódást;
javítja a mozgáskoordinációt;
segít a harmonikus mozgás- és beszédritmus kialakításában;
segíti a fonematikus hallás kialakulását;
kialakítja a beszédfigyelmet;
elősegíti a mozgás és a beszéd szeriális felépítését (hangok, szavak helye, egymásutánisága);
hozzájárul a beszédértés fejlődéséhez, élő fogalma kialakulásához;
segít a szókincs megtartásában, mobilizálásában;
segít a belső beszéd rendezésében.
Lelki hatások:
a mozgás által oldódnak a gátlások, erősebb mozdulatokba beleoldódik az agresszió;
a test átjárhatóvá válik a lélek számára, megteremtődik a kettő egyensúlya;
a nem beszélő gyermekek is úgy érzik, ki tudják fejezni magukat;
az apatikus, kevéssé érdeklődő gyermeket felélénkíti az euritmia;
a hipermotilis gyermek lelki feszültségei a testtel végzett mozgásokba tevődnek át, megnyugszik.(Neki még az is fontos, hogy a foglalkozások ritmusosan ismétlődjenek egy héten belül, mert a rendezettség, a ritmusok betartása hat rá;
fejleszti a szociabilitást, az egymásra való odafigyelést;
elősegíti az én erősödését, az önkontroll kialakulását.
Hatása a kognitív funkciókra:
fejleszti a figyelem tartósságát;
fejleszti a vizuális és a verbális emlékezőkészséget;
serkenti az észlelési folyamatokat, főleg a kinesztéziát, a hallást és a látást;
elősegíti az összefüggések felismerését;
szerepet játszik a gondolatritmusok kialakulásában.
(S. Pintye Mária írása alapján.)
A zongora darab érdekelne.Hol találom? Egyébként fergeteges óra :o)
rekucko 3 weeks ago