Beszélgetés a délvidéki vérengzésről - 1. rész

A német és magyar hadsereg II. világháborús bűntetteinek megtorlása egész Jugoszláviában igen kegyetlen volt. Már 1944 - ben a jugoszláv partizánalakulatok és a szovjet Vörös Hadsereg délvidéki bevonulása során számos erőszakos esemény történt a német, magyar és horvát civil lakosság ellen. A települések sorozatos kifosztása, kivégzések, kínzás, nemi erőszak, nők és gyermekek bántalmazása. A munkaképes férfilakosságot a szovjetek több településről Szibériába deportálták. A katonai fosztogatás a templomokat és zsinagógákat sem kímélte, némelyiket teljesen lerombolták.

A bevonuló jugoszláv partizánalakulatokból létesült új katonai hatóság, a bánáti, bácskai és baranyai Katonai Igazgatás és az OZNA (Odelenje za Zastitu Naroda, vagyis Népvédelmi Osztály) állambiztonsági szerve ellenőrzése alatt katonai közigazgatást vezettek be Vajdaságban 1944. október 17 - én. Ezt követően a kommunista pártvezetés utasítására etnikai alapú, per nélküli kollektív büntető eljárásokat kezdtek. 1944/45 telén lakóhelyükön vagy gyűjtőtáborokban (korra és nemre való tekintet nélkül) tömegesen kínozták meg és végezték ki a magyar és német nemzetiségű polgári lakosságot, a II. világháborúban való kollektív bűnösséggel vádolva őket. A gyilkosságokat számos esetben szadista kegyetlenséggel követték el. A kivégzések több helységben tömeges lincseléssé fajultak, a helyi szerb lakosság egy részének aktív részvételével. Óbecsén ezek mellett az egész magyar lakosságot megkülönböztető jelzés (fehér karszalag) viselésére kötelezték, és kényszermunkára lehetett hajtani.

Az áldozatok számát még mindig csak becsülni tudjuk. Újvidéken (Novi Sad) az akkori lóversenypályánál közel 2000 magyart végeztek ki. Szinte minden magyarlakta településen voltak kivégzések. A vérengzések során harmincöt katolikus papot, majdnem valamennyi helyben maradt plébánost is megkínozták és megölték. A polgári lakosságon kívül tömegesen végeztek ki hadifogoly magyar honvédeket is. Becslések szerint az 1944/45 telén meggyilkolt magyarok száma 20.000 és 45.000 között van, a témában járatos írónő, Teleki Júlia szerint, azonban ez a szám az 50.000-et is eléri.

Az áldozatoknak még holtukban sem adták meg a végtisztességet; a holttesteket tömegsírokba dobálták. Nem egy esetben el sem temették a holttesteket, csak csatornákba, dögkútba dobálták, sintértelepen gyűjtötték őket. Előfordult, hogy egy tömegsírt exhumáltak, és a holttesteket enyvgyárban iparilag feldolgozták. A megmaradt sírokat (kevés kivételtől eltekintve) nyomtalanul beépítették; tetejükre épületeket, sportpályákat emeltek.

A kivégzettek nevét, esetleges bűnüket, a kivégzés körülményeit, a nyughelyüket sohasem hozták nyilvánosságra. Utólag háborús bűnössé kiáltották ki valamennyiüket, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. Három helység, Csurog (Čurug), Zsablya (Žabalj) és Mozsor (Mošorin) teljes maradék magyar lakosságát, akik túlélték a vérengzést, mindenüktől megfosztva örökre kitiltották lakóhelyükről.

A Hír TV, Ősök tere című műsora megpróbálta feltárni az események hátterét és választ találni arra, miért történtek ezek a tömeges atrocitások.

A műsor első része.

Category:

Education

Tags:

• Délvidék
• délvidéki
• Vajdaság
• Újvidék
• Bánát
• Bácska
• Baranya
• katonai
• megszállás
• második
• világháború
• vérengzés
• mészárlás
• magyar
• magyarok
• német
• németek
• elleni
• atrocitás
• atrocitások
• 1944
• 1945
• szerb
• szerbek
• jugoszláv
• OZNA
• Josip
• Broz
• Tito
• Hír
• TV
• Ősök
• tere
• beszélgetés
• háttér
• előzmények

[grics85]

Vesszen Trianon!