Cseh Tamás - Előrejelzés - Bárka Színház, 1999. október 16.
Én olyan korosztályból jöttem,
mely igazodott és nyoma veszett,
nevetek néha, ha szemközt velem jönnek,
szemeik nélkül az emberek.
Olyan jó érezni, hogy ennyi csak az egész,
az ember kuncog és aztán nyoma vész.
Én olyan tünékeny nyomokat hagytam,
amikbe cipőm bent ragadt,
megállok mezítláb és visszanézve,
cipőkből látok vonalat.
Szép csíkot húztam és mások is keresztezik,
jól összetorlódtunk én és a mindegyik.
Nincsen körülmény és nincsen álom,
amivel ez vádolható,
csakis én és a velem felnőtt személyek,
kik tudtuk mi volna jó.
Eltűnni születtem, tűzre vizet hozok,
beolvadni abba, min picit változtatok.
Elszoktam attól régen,
hogy körülmény és világ hibás,
hogy megütközzünk a világgal,
mert valami más vagyunk, valami más.
Összetorlódtunk mind az időben,
hajdani ellenség, aki előttem jár
és aki utánam jön,
jól összetorlódtunk.
Életkorom már csakis azért számít,
mert egészségem jobban szolgál nekem,
mint egy olyannak, aki idősebb,
de ameddig ő, pont addig merészkedem.
Jól összetorlódtunk, piciket változtatunk,
mert vége a világnak, ha valami más vagyunk.
Elszoktam attól régen,
hogy körülmény és világ hibás,
hogy megütközzünk a világgal,
mert valami más vagyunk, valami más.
Összetorlódtunk mind az időben,
hajdani ellenség, aki előttem jár
és aki utánam jön,
jól összetorlódtunk.
Link to this comment:
All Comments (0)