Johann Sebastian Bach - Ich ruf zu dir Herr Jesu Christ

[botulinotoxin]

asszem ez volt a Solaris c. film zenéje

(csak egy Solaris c. film van.)

(volt egy másik is, de azt Soderberg rendezte.)

(különben régebbi)

Gyönyörű...

[flimi]

És tényleg.

Mint tudjuk három kultikus filmrendező is él(t), akik különös előszeretettel (sokszor a filmet a zenéhez komponálva) használtak fel klasszikus zenét és kortárs zenét.

Elsőnek Stanley Kubrick. A Kubrick-filmek mindegyike komoly zenei háttérmunkát sejtet. Az ahogy Bartók, Ligeti (3 filmben is) valamint Sosztakovics, Richard és Johann Strauss műveit használja egy igazi zenei és vizuális zseni képét rajzolja elénk.

[flimi]

Ahogyan az elfütyülhető Leone-filmek zenéi, úgy szinte minden Kubrick-filmnek egy billogként a nézőre pecsételő zenei motívuma van.

Példák ezekre:

2001 Space Odyssey: Ligeti: Requiem, Richard Strauss: Also sprach der Zarathustra, Johann Strauss: Schöne blaue Donau

Shining: Ligeti: Lontano, Bartók: Zene húros- és ütöhangszerekre és cselesztára

Eyes wide shut: Ligeti: Musica ricercata, Sosztakovics: Jazz-Suite

[flimi]

Andrej Tarkovszkij két híres opuszában is a hangulatteremtést ismeretlen vagy elfeledett zenék felemlítésével éri el. Nála is kiterjedt zenei tudást feltételezhetünk.

[flimi]

Választása, az általam játszott Bach mű, a Solaris-hoz példaértékű. Ez egy olyan mű amit főleg csak orgonisták ismernek, amúgy meg elbújik a sok nagyszabású és tiszta Bach-mű között. Azonban ahogy ez a zene, a maga légiességével és a középszólam kitartó monoton kiséretével, megpecsételi a film (véleményem szerint) kiugróan lírai hangvételét, úgy válik egy új, átemelt Bach-művé. Ezt nem köszönhetjük meg elégszer Tarkovszkijnak.

[flimi]

Ugyanígy a Stalkerben Arvo Pärt zenéje olyan kihagyhatatlan elem lett, ami nélkül a kezdeti (kinti) világ összes apró szépsége teljesen láthatatlan lenne. Kellett ide ez a mélyen és misztikusan vallásos zene? Más zenével vagy zene nélkül egy ilyen fekete-fehér, elnyűtt embereket mutató jelenet a sötétbe zárta volna azt a világot, ahova a Stalker megtörve sem érkezhetett volna haza. Tehát ismét egy brilliáns választás.

[flimi]

És végül Lars von Triers. Ismét barokk zene. Ismét újra felfedezés és zseniális átemelés.

Vajon sokan felismerik a Dogville-ben Pergolesi Stabat materét? Nem, hiszen csak az előjátékot halljuk. A szólisték belépését ugyan felhasználhatta volna a rendező, de nem tette. Talán azért nem, mert Twin Peaksi kisváros csak egy előjátékot érdemel. De azt konokul. Kb. hétszer hangzik el a zene.

[flimi]

És ami még kiemelendő hogy ez esetben a folytonos ismétlés következtében a zene együtt változik a filmel. Itt az a ritka momentum amikor a zene úgy követi a cselekményt hogy változik, meg nem is, feloldódik, meg nem is. Megismételhetetlen filmélmény.

[flimi]

És itt szeretném ajánlani nagyon az új 2009es Trier-filmet, az Antichrist-et. A cselekmény egy prológussal kezdődik ahol meghal egy gyermek, és egy epilógussal záródik ahol az egyedül maradt apa sorsa végleg megpecsételődik. A mesterien megkomponált sarokjelenetekben az Ascia ch'io pianga című ária szól Händel Rinaldójából. Hídforma, slow-motion, fekete-fehér, lírai tematika. Egy újabb billog. A filmet hamarosan vetíteni fogják Magyarországon is.

[botulinotoxin]

Hited mégis rémesen téves,

ha azt véled, hogy ami körülttem leng,

az a csend.

[botulinotoxin]

Az agyvelőmet féltve ölelő csontburok

még mindig ott ül a helyén,

és rugalmas oszlopán egyre zeng.

[botulinotoxin]

A közénk ékelődő ködlő legek

csak a létező legkönnyebbeknél nehezebbek,

ezt a sorsukat feladni merőben kellemetlen lenne,

[botulinotoxin]

hát ezért lehetek a szövetségesed éppen én,

állhatsz vakítóan perzselő lángok martalékaként

hulló üstökösök füstös hadában

bűvölően elnyelő torok-árok peremén,

[botulinotoxin]

hangom  odavonaglik, és letérdel eléd.