Bari Károly: Ablakomba csontsovány holdat állítottál fehéren mászott tátongó falakon a fák árnyékán megakadt - ott lóg az ágakon Késő van, ne menj ki a rétre, baj mindig akad fölhasítják lábad virágagyarak véres lesz a fű, véres az iszap halálra gázol a dübörgő erdők csordája, megszurkálnak az eszelősen susogó szikra-füvek, meggyújtják hajad kódorgó tüzek, harapnak vad kutyák, Téged aki hajnalokat szülsz nekem - és akkor nem tudja meg senki, hogy ablakomba csontsovány holdat állítottál
Nagyon nagy vers!!! Az utolsó előtti sorban az "akkor" szó nem kell.
korosilaci64 5 months ago
Csodálatos. Jó, szép, igaz. - - ?? Hm? Kéne még valami? - Nem hinném.
kissate2 6 months ago
Gyönyörű, kedves versem!
la681129 8 months ago
seckerland 11 months ago 2