Carp-E:
Fogva tart egy érzés, ami minden nap megérint
Ami elragad örökké, és éppen ezért tévhit
Hogy elfuthatsz előle, hisz utolér az élet
Hiába is éled, hogyha érzed már a véget
Mert magány most az életed és erről szólnak napjaid
Könnyed is kicsordul, ahogy felemeled karjaid
S arcodon a könnycsepp is végig fut most lassan
Kérlek hidd el nekem, hogy én tényleg nem akartam
De nincsen már mit tenni, én nem kellet már senkinek
S ha ismernéd az életem, akkor te is elhiszed
Hogy éjszakákat sírtam át, egyedül és gyáván
S könnyeimmel küszködtem más mosolyát látván
De ha sírsz akkor a lelked minden érzést elfed
És kiadja így magából az összegyűjtött terhet
Ezért örülj annak ha sírsz, mert boldog lesz a sírod
Mert eltűnik a bánat, ha minden nap kisírod
Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.
Shady:
Arcodba temeted kezed a gondoktól meggyötörve,
Fáradtan üldögélsz az asztalon a könyököd,
Majd beletúrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe,
A fájdalom marja lelked, de a szemed könyörög!
Sírni valakiért, sírni valami miatt,
Átöleled a bánatot, hogy a fájdalmadat kiadd!
De ne szégyelld soha, ez nem a gyengeség jele,
Ha az élet iskola, akkor ez az érző ember jegye!
És ne várdd azt, hogy valaki vigaszt adjon,
Mert csak okozója lehet az, ki vigasztaljon!
Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég,
Akkor elszürkül a világ, akkor fakó, ami szép!
És ha nehéz szívvel fekszel, megváltoztathatatlan,
Hogy meglátszik majd reggel, hiába takar paplan!
Hiába menekülsz a sok nyomasztó gond elől,
Ha a bánat megtalál, így kap el és megöl! ÁÁÁÁÁÁ
Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.
Horus:
Ha sírsz, akkor minden, ami zajos, az elhalkul,
Ha könnyeid hullanak, a színes világ kifakul.
De sírd csak ki magad nyugodtan a vállamon,
Mindent, ami bennem jó, azt neked átadom.
Tudom, hogy rossz dolog, ha átvágják az embert,
De azt is tudom, hogy hiába ragadnál most fegyvert.
Ne törődj semmivel, csak engedd el magad,
Én veled maradok, míg bánatod nem apad.
Az élet egy nagy csapda, mibe sokan beleesnek,
De én nem törődök vele, hisz vannak, akik szeretnek.
Tudom hülyén hangzik de jót kell látni a rosszban,
Emlékezni a jóra, és hinni a jó dolgokban.
Ha ezek megvannak, nem kell többé sírnod,
Mit fájna elveszítened, attól önként meg kell válnod.
Ha mégis nagy bánat ér, és könnyeid potyognak,
Sírd csak ki magadat, és hidd el jobb lesz holnap.
Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szúr, szíveden át, ilyenkor nincs igaz vigasztaló barát,
Család, vagy más.
Ami hibás az az élet, ami mindig cserben hagy téged,
Mert a boldogságot hajszolod de csak csalódások érnek,
Így a magány könnyek hadán talán rád talál végleg.
(less info)
